"Ezentúl már örökké csak ugyanazokat a képeket fogom csinálni, újra meg újra meg újra. Minden felvételem, amely fedezékben kuporgó katonát, gördülő tankot vagy ujjongva integető embertömeget ábrázol, öcsikéje lesz csupán a másutt, régebben felvett képeimnek." – Robert Capa
ez eléggé önmarcangos
VálaszTörlésén respektálom, hogy nem akarja sokszor ugyanazt a képet megcsinálni, eladni. nekem pont ez nem tetszik a mai fotó dömpingben, hogy rengetegszer látom ugyanazt. 0 kreativitás, 0 egyediség, mások utánzása, önmagunk ismétlése.
VálaszTörlésahogy nézelődöm, ezen sok fotós átesik. nemrég Balogh Zoli írt erről a blogjában. visszatért Erdélybe, ahol korábban nagyszerű képeket készített, de saját bevallása szerint ezúttal nem sikerült megújulnia. itt a bejegyzés, ha érdekel: http://baloghzoltan.blogspot.com/2009/11/09-november-15.html
Hát igen, ez erős érzelmi kérdés is egyben. Capa túl már az olaszországi, észak-afrikai harcokon, a normandiai partraszállás fotózásán. Ezt a pár mondatot közvetlenül Párizs felszabadítása után mondta, miután végigfotózta azt a valószínüleg leírhatatlan érzést, hangulatot ami a városban ott akkor volt..
VálaszTörlésKöszi Zsuzsi! kész lexikon vagy! ;)
VálaszTörlésAnnak fényében amit Zsuzsi írt másként cseng azért, és érthetőbb.
VálaszTörlés