Fotós idézet 2009.11.11

"Az alapkoncepcióm az volt, hogy egy városról sokat elárul a struktúrája. A benne lévő építmények, konstrukciók, amik végső soron a várost alkotják. Ezekről az emberek csak elterelik a figyelmet. Olyan ez, mint amikor ujjlenyomatot vesznek. Az ujjlenyomat tökéletesen jellemzi a tulajdonosát, de csak akkor látható, ha az illető elveszi a kezét. A város esetében is akkor látod az embert jellemző, egyedi jelet, ha az ember már elment onnan. Számos képen érzem úgy, hogy az ember, az alak 'csak úgy' van ott. Mint egy csontváz, mint egy bábu. Nem válik személyiséggé. Sokan mondják nekem, hogy legyen a képeken ember. Nem mondom, néha én is szívesebben fotózgatnék bikinis csajokat a strandon ahelyett, hogy órákat dideregjek egy-egy képért az éjszakai, kihalt Budapesten… Ennek ellenére az „Éjszakai Budapest” képek lényege az, hogy megmutassam az Embert ott, ahol ott sincs. Mi lenne, ha egyszerre tényleg kihalna a Város egyik napról a másikra. Hogy nézne ki, ha a gépek, a közvilágítás, a közlekedési lámpák működnének még néhány napig? Ha ekkor jönne egy vendég valami távoli bolygóról, vajon mit gondolna rólunk? Hogy intelligens lények vagyunk, akik jobbá akarják tenni a Földet, vagy lelketlen állatok, akik szétrombolják azt? Amit most elkezdek a parkokkal, temetőkkel, az egy lépéssel tovább mutat. Azt a fordulatot akarja ábrázolni, amikor a természet mintegy ’visszafoglalja’ azt, amit az ember előzőleg elvett tőle." - Kudász Gábor Arion