Fotós idézet 2009.10.29

"Amikor elutazom, akkor kinyílik a szemem, és mindenre, ami körül­vesz érzékeny vagyok. Fényérzékeny. Ez nem jelen­ti azt, hogy itthon nem fotózom, de ez inkább a mikrokörnyezetemet érinti. Sokkal elzártabb va­gyok és mélyebben élek, így más képek születnek. Élem a mindennapi életemet, napról napra, óráról órára, és figyelek a munkámra. Postára és piaci vá­sárláshoz pedig nem viszek fényképezőgépet, az foglalkoztat, hogy mit főzzek, és mikor hová kell mennem. Így, akármennyire is észreveszem, a sze­mem előtt zajló dolgokat, nem lesz belőle fotó.” … „én itthon is ugyan olyan érzékeny vagyok mint külföldön, csak idehaza a földhöz kell ragad­nom, így kissé csukottabb szemmel járok. Ha kül­földön vagyok, akkor kénytelen kelletlen magam mögött hagyom a rutint, és pont ez az, amitől szárnyra kapok és megtalálom a képeket is, vagy azok találnak rám és vezetnek. Van benne némi gyűjtési szenvedély is, annak a vágya, hogy rögzít­sem, vagy megmutassam mit gondoltam az adott szituációban, mi az ami abban a pillanatban hatott rám. És a játék a fotó lehetőségeivel és a történés­sel… Ha úgy látok valamit, hogy nincs nálam a gép, akkor is szórakozom, de az megmarad pri­vát élménynek. Ezekre általában sokáig emlékezem, kicsit sajnálva, hogy nem tettem megfoghatóvá." - Cseh Gabriella